Legyen az akár egy rövidebb kirándulás a közeli erdőben, vagy komoly túra nehezebb terepen, kiszakadhatunk a mindennapok rohanásából és feltöltődhetünk a természetben, távol a képernyőktől és a város zajától. Az erdőben az idő is lassabban telik, a friss levegő, mozgás, a természet hangjai mentálisan rendkívül pihentetők. A kikapcsolódást viszont könnyen elronthatja, ha folyton elővesszük a mobilunkat: ellenőrizzük az útirányt, lövünk egy gyors fotót, vagy csak rápillantunk az üzeneteinkre. Ezzel teljesen alááshatjuk azt a nyugalmat, feltöltődést, amit a túrától remélünk. Egy kis tudatosággal, rákészüléssel viszont elkerülhető, hogy a mobilozás rontja el a természetélményt.
A természetben eltöltött idő egyik legnagyobb előnye manapság, hogy kiszakít a folyamatos online jelenlétből, így csökkenti a túl sok inger okozta stresszt. Akár munkahelyi, magánéleti feladatok, elintéznivalók vagy megválaszolatlan üzenetek várnak, ha ránézünk a mobilunkra: hiába vagyunk az erdőben, fejben nem tudtunk kiszakadni a mókuskerékből. Amit tehetünk, hogy előre felkészülünk a kirándulásra úgy, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen elővenni a telefonunkat.
Használjunk papír alapú térképet
Nagyon hasznos eszközök a modern túraalkalmazások, ahol útvonalat válaszhatunk, fel vannak tüntetve a látnivalók is útközben, könnyű követnünk, hol járunk. Az ilyen alkalmazások miatt viszont gyakran a telefon az egész kirándulás alatt a kezünkben van, nem engedi, hogy belefeledkezzünk a természetbe. Ha pedig az app miatt online is vagyunk, óhatatlanul meg fognak bennünket találni üzenetek, értesítések, amiket legalább erre a pár órára hasznos lenne kizárni.
Bármilyen szürreálisnak is tűnik, a digitális kor előtt az emberek papíralapú térképeket használtak, vagy egyszerűen csak követték a túrajelzéseket az erdőben. A papírtérkép olvasása, illetve a túrajelek ismerete egyébként is hasznos készségek, érdemes lehet ezeket elsajátítani, hogy ne csak a telefonunkra tudjunk támaszkodni. A rutinos túrázók is azt szokták javasolni, hogy indulás előtt töltsük le az offline térképeket is a mobilra, vagy vigyünk magunkkal papíralapú térképet és iránytűt is: ha baj van az online kapcsolattal, vagy lemerül a telefon, akkor is legyen mire támaszkodni az erdőben. Ezzel nem csak a biztonságunkat növeljük, hanem a képernyőidőt is csökkentjük.
Kapcsoljuk ki az értesítéseket, vagy legyünk teljesen offline
Hiába is határozzuk el, mielőtt belépnénk az erdőbe, hogy most nem fogjuk a mobilt nyomkodni: ha jön az értesítés, általában kevesen állják meg, hogy rá ne pillantsanak. Miközben sokszor teljesen feleslegesen „állunk készenlétben”, és amiatt lesz kevésbé pihentető az erdei túra mentálisan, mert nem tudjuk kizárni ezeket az ingereket.
A kirándulást próbáljuk mini digitális detox időnek tekinteni, amikor némítjuk az értesítéseket, ha megtehetjük akár a hívásokat is. Repülőmódba is tehetjük a telefont, vagy a teljes kikapcsolódás érdekében akár ki is kapcsolhatjuk. Ugyanez vonatkozik az okosórákra és más kütyükre is, amik a pittyegésükkel nem hagynak minket elmerülni a természetben.
Csak a pihenőknél nézzünk rá a telefonra
Aki nem akar teljes digitális detoxot tartani az erdőben, az is hozhat magának pár szabályt azért, hogy ne végig a telefonját nyomkodja. Ilyen lehet az, hogy menet közben ne vegyük elő a telefont, csak amikor megállunk pihenni, inni és enni. Így lesz egy kerete a mobilozásnak, amit könnyebb betartani, mintha csak megállni próbálnánk a nyomkodást.
Ez segíthet abban is, hogy folyamatosan mozgásban maradjunk, és ne szakítsuk meg néhány percenként a túrát. A pihenők egy idő után természetes „digitális szünetekké” válnak, amikor megnézhetjük írt-e valaki, érkezett-e fontos hír, vagy hogy mi éppen a bundesliga állás a tabellán. Aztán eltehetjük a telefont és nyugodtan élvezhetjük tovább a természetet.
Tegyük el a telefont a hátizsákba
Az is hasznos lehet, ha nincs a telefon a kezünk ügyében: konkrétan a kezünkben, vagy a zsebünkben. Hogyha a hátizsák egy cipzáras rekeszébe zárjuk el, biztosan kevesebbet fogunk eleve érte nyúlni. Ráadásul van egy másik nagy előnye is, ha nincs mindig kéznél a mobil: a táskában sokkal nagyobb biztonságban van, mint a kezünkben, és mi is nagyobb biztonságban leszünk.
Nehezebb terepen gyakran előfordul, hogy meg kell kapaszkodnunk: ilyenkor jobb, ha van két szabad kezünk. Ha pedig elejtjük a mobilt egy rossz mozdulat közben, akkor az még össze is törhet, vagy le is eshet valahová. Nem egy olyan elrettentő történetet hallani, amikor valaki éppen azért sérül meg túra közben, mert veszélyes helyen szelfizik, vagy leejti a telefonját és megpróbál utánamászni. Legjobb egyszerűen nem kockáztatni a mobilunk épségét vagy a sajátunkat: tegyük a táskába és ne vegyük elő folyton.
Ha nem fotózol meg sem történt?
A természetjáróknak már nem kell fényképezőt vinniük magukkal, ha egy-egy pillanatot meg akarnak örökíteni: ott a kamera a telefonjukon. Ezt is nehéz viszont mértékkel csinálni: nem érdemes minden kis virágot lefényképezni, vagy kilátóhelyenként 30 képet lőni és videót készíteni; de közben nehéz is megállni.
Ha mindenképp szeretnénk megörökíteni a kirándulás pillanatait, de nem akarjuk lépten-nyomon megszakítani a túrát egy fénykép miatt, akkor szabjunk előre határokat. Bevezethetünk időkorlátot: ha egyet fotóztunk, a következő 10 percben nem lövünk több képet. Megtehetjük azt is, hogy előre eldöntjük, hány képet szeretnénk gombákról/fákról/virágokról/állatokról, hányat a panorámáról és mennyi szelfit. Ha elértük a limitet, egyszerűen már nem csinálunk több képet, hanem a kikapcsolódásra fókuszálunk.
Hasznos túratárs, de csak mértékkel
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy úgy induljunk el az erdőbe, hogy nincs nálunk a telefon, hiszen számtalan esetben lehet hasznos társ egy túrán. Viszont azt is be kell látni, hogy egy ponton túl már nincs hasznunkra, inkább zavarja a mentális feltöltődésünket a telefon. Ezt mindenkinek magának kell éreznie, nála hol húzódik az a határ, amikor már kedvezőtlen hatással van a kikapcsolódására a mobilja.
Természetesen nincs arról szó, hogy bűntudatot kéne éreznünk, ha az erdőben nem tudjuk megállni a mobilozást. Inkább azért érdemes tudatosan odafigyelni, hozni néhány szabályt, amit be is tartunk, hogy kellemesebben használhassuk ki az időnket a természetben. A kirándulás egyébként is jó terep a digitális határhúzás gyakorlásának: a jó szabályokat akár más körülmények között is tudjuk később alkalmazni.